GULAG–GUPVI Emlékhely és Emlékpark

A DVM generáltervezőként vett részt a ceglédi egykori huszárlaktanya területén létrejövő GULAG–GUPVI Emlékhely és Emlékpark megvalósításában. A projekt célja egy történelmi jelentőségű, 1905-ben épült laktanyaépület rehabilitációja és kortárs kulturális funkcióval való megtöltése volt, amely méltó módon állít emléket a szovjet munkatáborokba hurcolt magyar áldozatoknak.

Az egykori lovassági laktanya legénységi épülete új látogatóközpontként és kiállítótérként születik újjá. A történeti épület megőrzése mellett olyan építészeti beavatkozások valósulnak meg, amelyek egyértelműen elkülönülnek az eredeti struktúrától, ugyanakkor érzékenyen kapcsolódnak annak történeti értékeihez. Az új főbejáratot egy kortárs előépítmény hangsúlyozza, amely a fogadótér, jegypénztár, információs pont és ruhatár funkcióit foglalja magába.

A belső térszervezés központi eleme a kétszintes, dupla belmagasságú aula, amely az egykori födém részleges elbontásával jött létre. Az új központi tér egyszerre szolgál rendezvényhelyszínként és kiállítótérként, összekapcsolva az épület különböző funkcionális egységeit. A földszinten múzeumpedagógiai terek, előadóterem, múzeumshop és büfé kapott helyet, míg az emeleti szinteken állandó és időszaki kiállítások, valamint kutatói és adminisztratív funkciók működnek.

A tetőtér átalakítása során két eltérő karakterű tér jött létre: az egyik oldalon az eredeti tetőszerkezet megőrzésével kialakított kiállítótér, a másikon pedig egy kortárs tetőráépítésben elhelyezett multifunkcionális eseménytér. A tetőszinten kilátópont létesül, amely vizuális kapcsolatot teremt az emlékparkkal és az egykori tábor területével.

Az új építészeti elemek anyaghasználata tudatos kontrasztot alkot a történeti épülettel. A sötét, hőkezelt faburkolat és a corten acél részletek kortárs megjelenést kölcsönöznek az épületnek, miközben szimbolikus utalást tesznek azokra a vasúti vagonokra, amelyek a foglyok deportálásának eszközei voltak.

A projekt szerves részét képező emlékpark narratív tájépítészeti koncepcióra épül. A látogatók útvonala a foglyok megpróbáltatásait idézi meg: a töredezett burkolatok, a fokozatosan ritkuló növényzet, a zsákutcák és a szimbolikus installációk mind a kényszermunka-táborok világának térbeli megjelenítését szolgálják. Az emlékpark különleges eleme a süllyesztett emléktér és az őrtorony-szimbólum, amelyek a bezártság és a reménytelenség érzését idézik fel.

A projekt a történeti emlékezet, a kortárs építészet és a tájépítészet eszközeinek összekapcsolásával hoz létre olyan kulturális helyszínt, amely egyszerre szolgál emlékhelyként, oktatási központként és közösségi térként.